Kékeszöld homály
2009.10.06. 09:03
Kékeszöld homály, lágyan elringat,
karjaiba zár, selyembe bújtat.
Messze már a part, elhagytam végre
zajt és hangzavart, siklom a mélybe.
A test monoton ritmusra mozdul
úszom fáradtan, mégis konokul.
Csend. Körülölel. jólesőn nyugtat,
a csobogás - zene szívembe árad.
Csend. Szemem nyitva. Az iszap nem bánt,
vízcsepp borít be minden szempillát.
Gyémánt a vízcsepp szemeim előtt
azúrkék víz felhőknek tart tükröt.
Alattam zöldben sötétlik a mély,
a tó lágy öle megannyi rejtély.
A Nap sugarát kölcsönbe adta:
az áttört opált festi aranyra.
Buborék rajok, gyöngyház-szín gömbök,
mint apró kagylók, vagy üveggyöngyök.
Csend.
Ereimbe árad,
bár testem már fárad
csend.
jóleső, nyugtató,
ihlető, ringató
csend.
Kékeszöld homály, lágyan elringat,
karjaiba zár, selyembe bújtat.
2009 július
|