Az idei év...

Megváltás lenne számomra talán

az átmenet, az út, a halál...

s vajon mire is jó az élet,

ha azt, hogy élsz, nem is érzed?

Kétségek, vívódások, szenvedések

töltik be minden napod és éjed...

S a versek, ó igen, a versek...

kínnal, és fájdalommal születnek!

A szavak üzenete néha nagyon kevés

kimondani azt, amit lelkünk érez,

néha hónapokig, évekig tartó szenvedés,

míg egyről a kettőre továbbléphetsz.

Miért adtál nekem szárnyakat s szerelmet, Uram?

S ha már adtál, mért nem repülhetek szárnyammal?

Sokszor és sokféleképpen próbált meg az élet,

s megannyiszor kérdeztem már, vajon minek élek?

Szenvedésről, fájdalomról dalol a lélek,

s a született dalok és versek az égig érnek,

s holott a szeretet határtalan, nincs, aki érthet,

s a világ végül csendben meghal körülötted...

Szeretlek, felnézek rád, de bárhogy szeretnélek,

vívódásaimmal, s imáimmal sem menthetlek meg téged,

néha úgy érzem, lelked átengedted a sötétnek,

s ha te nem küzdesz, én mit tehetnék érted?

Tovább tudtál lépni... és én is továbbléptem...

imádkozom érted... imádkozz, kérlek értem...

igyekszem csak barát lenni, jól tudod,

de óvlak, védlek, mint fényes csillagot...

Fájdalomból születnek a dalok...

mégis: miért vagy mindig ott, ha bajban vagyok?

miért van irántad szeretet a szívemben?

S miért van az, hogy te nem taszítasz el?

Mosolyoddal minden nap átölelsz,

bár karjaiddal nem fonsz át.

Szemedben bátorítás, derű, jókedv,

s minden pillanat veled: boldogság.

Mert a perzselő napba belenéztem,

letaglózva, lesújtva, megigézten...

mert szíved melege felemelt,

s lelkembe fényt költöztetett.

A szív kalandos útjait követve

a lelkünk végül megpihen,

szeretetünk horgonyt vet és kiköt

egy igaz barát szerető szívében.

2007.04.20 ... 12.28.